A Tokaji Borvidék
27 települést foglal magába, a termőterületek nagysága 5500 hektár (2020-as adat).
A borvidék szőlőfajtái:
Furmint
Hárslevelű
Sárgamuskotály
Zéta
Kövérszőlő
Kabar
Főbb fajták rövid jellemzése:
A Furmint ma a borvidék legfőbb fajtája. Tudományos bizonyíték az eredetre vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre, de feltehetően a borvidék őshonos fajtája. Tőkéje vitális, erős növekedésű, viszonylag kevés zöldmunkát igényel, az aszályos időjárási körülményeket jól tűri. Termesztésben elterjedt klónjai a T-92, T-85, P-26. Ízanyagokban rendkívül gazdag. Jó aszúsodó és savmegtartó képessége miatt a borvidék fő fajtájává vált. Bora jellegzetes és jól eltartható. Állandó és magas savtartalma miatt az aszúborokhoz alapborként döntően a fajta mustját vagy újborát használják. Rendkívül sokoldalú, a pezsgőtől, a karakteres dűlőszelektált szárazborokon és késői szüreten át a botritiszes borkülönlegességekig, minden kategóriában kiemelkedőt tud nyújtani. 3573 hektáron terem a Tokaji borvidéken.
Bortípusok:
Az Erzsébet Pince a sárgamuskotály fajtából készít fajtabort. Ez a bor tartályos erjesztést és érlelést kap, az eredmény pedig a sárgamuskotály fajtára jellemző kiváló aromavilág és egy könnyeniható, friss, üde, ropogós bor. A fajtaborok jellemzően hozzák a szőlőfajta jellegzetességeit.
Borkategóriák részletes leírása
Főbb dátumok Tokaj történelméből:
13. század
A század második feléből már vannak írásos emlékek a szőlőművelésre vonatkozóan. Ekkor kezdik el a borvidék jellegzetes földalatti pincéinek vájását.
13. század
1571
Az aszúbor első említése a Garay család május 15-én kelt leltárában. Valószinűsíthető, hogy a 1500-as évek elején, talán még korábban már készítenek azút a borvidéken, ellentétben azzal a hiedelemmel, hogy az első aszút 1630-ban Szepsy Laczkó Máté készíti
1733-1798
Orosz borvásárló bizottság gondoskodik a cári udvar tokaji borral való ellátásáról. Ebben az évszázadban a világ legkeresettebb bora a Tokaji Aszú.
1733-1798
1737
Nagyon fontos datum a borvidék történetében. Tokaj-Hegyalja szabályozása törvényi szinten. Kialakul a borvidék lehatárolása, az eredetvédelem alapja - sok külföldi bortermelő vidéket megelőzve - a világon elsőként kerül meghatározásra.
1867
A négynyelvű Tokaji album kiadása.
1867
1886
Filoxéra elpusztítja a borvidék szőlőterületeinek 90%-át.
1920-1950
A magyar gyógyszerkönyvek tartalmazzák a tokaji aszút mint gyógyszert.
1920-1950
1950
Államosítás kezdete.
1990
Privatizáció kezdete. A minőségi borkészítés ismét jelentős szerepet nyer a borvidéken.
1990
1992
Erzsébet Pince megalapítása (alapítók: Prácser Miklós és Prácser Miklósné Erzsébet)
1993
EU-ós szerződés alapján a Tokaj névhasználat Magyarországot illeti. Elzász és Friuli kénytelen lemondani a Tokaj név használatáról.
1993
2002
Tokaj-hegyalja a világörökség része lesz kultúrtáj kategóriában.
2000
2000-es évek elején elkészülnek a Tokaji borvidék első, irányadó, dűlős szárazborai.
2000
2013
Komoly reformok a borvidéket és a termékleírást tekintve. 2013-tól nem készíthető 3 és 4 puttonyos aszú, megszünik az aszúeszencia mint kategória, stb. Komoly minőségorientált változások kezdete, a rendszerváltást követő újabb nagy mérföldkő a borvidék életében.
A térség klímája
Ha a térség klímáját vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy a többi, a szőlőtermesztés északi határán fekvő, borvidékhez képest a meteorológiai adatok nem nagyon térnek el, kivételt képez azonban csapadék eloszlása. Tokajban hosszabb és szárazabb őszt tapasztalhatunk, ami kimondottan kedvez az aszúképződésnek. A napfényben és a hőösszegben viszont nem találhatunk rendkívüli eltéréseket. Igaz, ezzel azt állítjuk, hogy a borvidék a térség adottságainál fogva is nagyon alkalmas kiváló fehérborok készítésére. Az évszakok hőmérsékleti váltakozása, a napszaki hőingadozás érleli igazán élvezhetővé a bort. A bor karakterét adó aromákhoz, ízekhez a napi és az évszaki dinamika egyaránt szükséges. Tokajban mindezt megtalálhatjuk. Különleges a borvidék őszi mikroklímája is, amely elengedhetetlen feltétele az őszi aszúsodásnak.
A folyók
A tengerpartok, a tavak és a folyók előnyös moderáló hatásának eredményessége közismert a borvidékek termelői között itthon és külföldön egyaránt. A Tokaji borvidék szerencsés, mert több folyó is éltető őselemként gondoskodik róla. Magyarország második legnagyobb folyója, a Tisza határolja délről a borvidéket. A borvidék mentén a keleti oldalon folyik 60 km hosszan a Bodrog, amely Tokaj városánál ömlik a Tiszába. A Bodrog kisebb vízhozamú, nyugtalanabb folyó, kanyargósabb, de ártere nagyon jelentős. Ezt a természetvédelmi területet számos alkalommal tölti meg a folyó vízével, amely bőséges párát juttat a domboldalakon fekvő szőlőknek, főleg hajnalonként. Ez nagyon fontos, mert a pára kell a Botrytisnek, hogy megfertőzze a szőlőbogyókat, melyeknek nappali száradásából aszúszemek képződnek. A két folyó és köztük az ártér, valamint a völgyekben megbúvó patakok, erek segítik elő ezt a folyamatot.
A Tokaji borvidék tulajdonképpen két összefutó folyónak a kiszögellésében és számos kisebb folyó és patak metszésében terül el. A természeti adottságok ideális környezetet nyújtanak a borvidék számára
A borvidék alapkőzete és talaja
A borvidék és a tokaji borok változatosságát többek között a talaj biztosítja. A borvidék mikroszerkezetét a dűlő alakítja ki, majd a talaj a bor minőségén hagyja „ujjlenyomatát". Az eltérő talajok eltérő ásványokat kínálnak a szőlőnek és a belőle készült bornak. A gyakorlott borkóstoló ezeket a különbségeket jól meg tudja különböztetni. A borvidék eredetét különleges földtörténeti előzmény teszi különlegessé. A borvidék az Alföld és a hegyvidék szélénél, egy törésvonal mentén alakult ki. A két térség, azaz a síkság és a hegyvidék korábban egymáshoz képest elmozdult, sőt több milliárd évvel ezelőtt a síkság volt a hegység, a hegység pedig a síkság. A törésvonal mentén jött létre a vulkanikus működés, melynek nyomait ma is láthatjuk a hegykúpok, a talaj és a kőzet összetételében. A vulkán másodlagos magmakamrája 4 km mélyen képződött, az elsődleges magmakamra pedig már 20 km mélységű volt. Tokajhoz hasonló differenciálódás máshol nem adatik meg, hiszen a másodlagos kamrából gázosodással és savanyodással történő kitörés eredményezi, hogy a mélyen lévő nehéz nyomelemek nem, a ritka nyomelemek viszont megtalálhatók a talajképző alapkőzetekben.
A borvidéken több helyen is találhatunk korábbi kitörési pontokat. Tokaj városánál a Kopasz-hegy, Sátoraljaújhelyen a Sátor-hegy és az ettől nem messze lévő Szava-hegy is ilyennek tekinthető.
A tékép forrása: www.tokajiborvidek.hu