A szőltermesztésben is nehéz, kihívásokkal teli évjárat Tokaj-hegyalján. Túlságosan sok eső a vegetációs időszakban, ami a szőlő növényvédelmét nagyon megnehezíti. Korai rothadás. Ebben az évjáratban az ellenállób dűlőkben, a terméskorlátozott ültetvényeken, erőteljes válogatással lehet szép, de mennyiségben az átlagosnál kevesebb száraz bort készíteni. A késői szüret, édes szamorodni kategória válogatás mellett még szép borokat adott, aszú kevés készült. Ebben az évjáratban inkább keresd a száraz borokat.

Extrém időjárást produkát a 2019. Minden a megszokottól eltérő módon történt. Nagyon száraz áprilist egy nagyon esős, hideg május követett, ami egyáltalán nem tett jót a szőlőnek.Nyáron pedig melegrekordok dőltek. Ennek ellenére száraz bor kategóriában szép tételek készültek. A botritisz pedig különösen kellemes meglepetést okozott a borvidéken. A késő ősz egy 1999-es évjáratra emlékeztetett, szép aszúk készültek. Ebből az évjáratból keresd a dűlőszelektált szárazakat és a szamorodnit, aszút.

Nagyon meleg év volt, példátlanul korai szürettel. Augusztus közepén kezdtük a szüretet. A szárazak elegánsak, a savak megőrzése ebben az évben kihívást jelentett, ez a borok struktúráján is látszik. Kevésbé eltartható évjárat, aszú kevés készült a borvidéken, az Erzsébet Pince nem készített aszút. Ebből az évjáratból keresd a dűlőszelektált szárazborokat.

5 csillagos, gyönyörű évjárat. A pezsgőalapoktól az aszúig, minden bortípushoz kiváló alapanyagok kerültek feldolgozásra. A száraz borok struktúrája fantasztikus, jól eltarthatóak szép savakkal mégis krémes textúra, komplexitás, gazdagság. A szamorodnik és aszúk is kiemelkedőek, koncentráltak, gazdagok, eltarthatóak. Fantasztikus, tiszta botritisz. Ebből az évjáratból mindent érdemes kipróbálni. Ha valaki aszút keres, ez mindenképpen egy kiemelkedő év.

A 2009-es évjárat teljesen másképp alakult mint 2008. Viszonylag rövid aszúmentes szüretünk volt. A tavasz és a nyár nagyon száraz és meleg volt, a két évszak átmenet nélkül váltotta egymást. 2009 a jégesők éve is volt. Sajnos a jég Sajgót érte a legjobban, a termést igencsak megtépázta, emiatt Kővérszőlőből 20%-al kevesebbet készítettünk, mint az előző évjáratban.

A szüretet a 2008-as évhez képest 22 nappal korábban, már szeptember 01-én elkezdtük. Tarcal 7-est szüreteltünk a Betsek dűlőben.  A dűlőszelektált szárazborokat a Király és a Zafír dűlőkből, szinte válogatás nélkül tudtuk szedni, hiszen annyira szép volt a termés.

intenzív illatú karakteres bork születtek. A mustok könnyen beindultak vadélesztőn, viszont a nyári szárazság hosszú alkoholos erjedést eredményezett. A borok extrakt tartalma magasabb lett az átlagosnál. Az október elején elkezdődő kitartó esőzés nem adott lehetőséget a szőlő aszúsodására. A Király dűlő kivételével nem szedtünk aszút 2009-ben.

Összeségében kijelenthető, hogy 2009 egy kitűnő szárazboros évjárat, azonban a legtöbb pincéből ahogyan nálunk is, a “királyok bora” hiányzik majd a palettáró.

A 2008-as év komplikált év volt szőlőtermesztés szempontjából. A tavaszi aktkáktól kezdve a nyári gombás betegségekig minden előfordult a szőlőkben. Korán indult és nagymértékű volt az aszúsodás, ami a borokban is szépen mutatkozik. Friss, üde egzotikus gyümölcs jellegű aromák alakultak ki. Az édes borokra az elmúlt évjáratoktól eltérően, viszonylag magas savtartalom jellemző, ami kiválóan harmonizál a magas cukortartalommal.

A száraz boroknál a szüret időpontjának a megválasztása nem bizonyult könnyű feladatnak, hiszen viszonylag korán megjelent a botririsz a szőlőfürtökön, ezért csak gondos válogatással lehetett kiszedni az ép fürtöket, szemeket. Különösen hosszan, majdnem egy negyedévig tartott a szüret 2008-ban.

Ez az év a szőlő szempontjából nehezen indult. Hideg, csapadékos volt a tavasz késői rügyfakadással. A vészjósló évelőt azonban meleg, napos nyár és szép ősz követte.

A szőlő behozta a lemaradást, magas cukorral és szép savakkal várt a szüretre. Elsődleges gyümölcsaromákban gazdag, finom savszerkezetű,  izgalmas borok születtek ebben az évjáratban.

A száraz nyár és ősz visszafogta az aszúsodást, a csapadékhiány kedvezett a tiszta aromákkal rendelkező szárazboroknak.

A 2003-as évjárat szélsőségesen meleg és száraz volt Tokaj Hegyalján, ahogy Európa szerte is. A szőlők korán és egészségesen értek, a botritisz viszonylag későn érkezett.

Az esős október egy kicsit felgyorsította a nemes rothadás ütemét. A korai fagyok és a hacazás egy kicsit kitolta a szüret befejezését, és okozott egy kis fejtörést, ennek ellenére az évjárat kiváló minőségű aszúszemeket adott borvidék szerte. Sokszínű, komplex, érdekes és jól érlelhető borok születtek.

Érdekes évjárat volt a 2002-es. A nyár forró volt, és a szőlő korai érését eredményezte.

Janus arcú évet zártunk, hiszen a borvidék déli részén korábban szedhettük az aszút, és komoly struktúrájú, nagy koncentrációval rendelkező klasszikus tokaji borokat készítettünk, míg az októberi, novemberi szüret lágyabb, selymesebb karaktert adott a boroknak.

Egészen kitűnő évjárat. A hosszú, forró nyár korán beköszöntött, és korai érést hozott. Sok és kiváló aszúszemet válogattunk ebben az évban, csaknem két hónapon keresztül.

Káprázatos aromákban gazdag aszúkat készítettünk, ananász, karamella, trópusi gyümölcs jegyek jelentkeznek a borokban.

Nagy, klasszikus tokaji évjárat. Száraz, forró nyár, majd korai, de kiegyenlített érés jellemzi. Az aszúszemek csodálatosak, a botritisz a legfinomabb formájában van jelen, a szemek tökéletesen töppedtek, és ízük az aszalt gyümölcsére emlékeztet.

Gazdagsága nem csak a rendkívüli cukortartalomban, henem a gyümölcsös savakban is megnyílvánul. A borokat friss és szárított gyümölcsök, precíz, kristálytiszta struktúra, hosszú ízek, és tökéletes egyensúly jellemzi.