SZŐLŐTERÜLETEK

A Tokaji Borvidéken nagyon sok értékes dűlőt találunk az ásványokban gazdag vulkáni kúpoknak, a borok komplex palettáját nyújtó talajvariációknak, a jó kitettségnek és a folyók páraképző képességének köszönhetően. Őshonos tokaji fajtákat termelünk 9 hektáron.

Dűlőink történelmi besorolásukat tekintve első- és másodosztályú területek (Sajgó, Veresek, Király, Becsek, Zafír) Tarcal, Mád, Mezőzombor és Bodrogkeresztúr határában.

A tokaji termőterületek klasszifikációja az 1720-as évekre nyúlik vissza, amikor Bél Mátyás először említette írásaiban a tokaji területek első-, másod- és harmadosztályba sorolását.

KIRÁLY DŰLŐ (MÁD)

Szőlőterület nagysága: 0,75 ha termő 0,25 ha 2012-es telepítés
Alapkőzet: riolittufa
Talaj: agyagos nyiroktalaj
Fekvés: dél, délnyugati
Fajtaösszetétel: 100% Furmint
Telepítés éve: 1992
Borkarakter: Szép savak, izgalmas mineralitás, testes borok
Bortípus: száraz dűlőszelektált borok, aszú alapbor

SZARVAS DŰLŐ (TOKAJ)

Szőlőterület nagysága: 0,31 ha termő
Alapkőzet: dácit
Talaj: lösz (sárgaföld)
Fekvés: déli
Fajtaösszetétel: 100% Sárgamuskotály
Telepítés éve: 1984
Borkarakter: illatos, gyümölcsös borok
Bortípus: félszáraz/száraz Sárgamuskotály

SAJGÓ DŰLŐ (BODROGKERESZTÚR HATÁRÁBAN)

Szőlőterület nagysága: 2,17 ha termő
Alapkőzet: riolittufa
Talaj: agyagos nyiroktalaj
Fekvés:dél-nyugati
Fajtaösszetétel: 35% Sárgamuskotály, 27% Hárslevelű, 18% Furmint, 9% Zéta, 7% Kövérszőlő, 4% egyéb
Telepítés éve: 2001
Borkarakter: magas savtartalom, friss, egzotikus gyümölcs karakter
Bortípus: késői szüretelésű borok

ZAFÍR DŰLŐ (TARCAL)

Szőlőterület nagysága: 1,4 ha termő
Alapkőzet: dácit
Talaj: Lösz és barna erdőtalaj
Fekvés: déli, délnyugati
Fajtaösszetétel: 55% Furmint, 12% Hárslevelű, 33% Sárgamuskotály,
Telepítés éve: 1999
Borkarakter: alacsonyabb savtartalom, aromás fajtajellegű borok
Bortípus: Zafír, Aszú alapbor

VERESEK DŰLŐ (MÁD)

Szőlőterület nagysága: 3,0 ha
Alapkőzet: riolittufa
Talaj: agyagos nyiroktalaj
Fekvés: dél-nyugati
Fajtaösszetétel: Furmint, Hárslevelű
Telepítés éve: 2016
Borkarakter: tisztább fajtajelleg, kevesebb botrytis
Bortípus:

BETSEK DŰLŐ (MÁD)

Szőlőterület nagysága: 0,2 ha termő, 0,8 ha fiatal
Alapkőzet: riolittufa
Talaj: agyagos nyiroktalaj
Fekvés: Nyugati
Fajtaösszetétel: 60% Furmint, 30% Hárslevelű, 5% Tarcal-7, 5% Zéta
Telepítés éve: 1986, 2009
Borkarakter:magas mineralitás,tiszta terroir jelleg
Bortípus: dűlőszelektált száraz

KŐVÁGÓ DŰLŐ (MÁD)

Szőlőterület nagysága: 3,0 hektár parlag
Alapkőzet: riolittufa
Talaj: agyagos nyiroktalaj
Fekvés: Dél-kelet

PÉCSI DŰLŐ (TOKAJ)

Szőlőterület nagysága: 0,35 ha
Alapkőzet: dácit
Talaj: lősz
Fekvés: dél-keleti
Fajtaösszetétel: Furmint-Hárslevelű
Telepítés: 1920-as években
Borkarakter: öreg tőkéknek köszönhetően koncentrált, gazdag, szép gyümölcsösség
Bortípus: dűlőszelektált száraz, birtokbor

ÉVJÁRAT ÉRTÉKELÉS

Ezt az évjáratot úgy foglalnám össze, hogy a kemény munka meghozza egészséges gyümölcsét és borát. Nehéz és hosszú évjáraton vagyunk túl, de mégsem panaszkodhatunk. A szüret gyönyörűen indult, egy meleg, bíztató ősszel. Szeptemberben leszedtük a sárgamuskotályt a Szarvas, Sajgó és Zafír dűlőinkben, szüreteltünk Kabart a Betsek dűlőben, egy kis Furmintot a Zafír dűlőben Tarcalon. A löszön az idén gyorsabb volt az érés, még az északabbi, Mád környéki területeink szürete váratott magára. Ezekről a területekről az októberi eső előtt már szüreteltünk 5 hordó Furmintot, Hárslevelűt is egy kicsit és Kabart. Október első hétvégéjét egy hosszabb esős időszak követte, leállt a szüret, a érés. Szerencsére egy megkésett indián nyár végül elérkezett és a Király dűlőből szelektáltunk száraz Furmintot, és szedtünk egy nagyszerű édes szamorodni alapanyagot. Aszút az idén nem készítettünk.

Ez az évjárat talán az egyik legszebb szárazboros évjárat az elmúlt időszakban. Kiváló gazdagságú, egyensúlyú, pH-jú szárazborok születtek. Ebből az évjáratból nem fogunk túl sok koncentrált édesbort találni, aszút sem sokat, mivel aszúsodás nagyon kis mértékben történt. Annál inkább érdemes ebből az évjáratból feltölteni a szárazboros tartalékainkat, hiszen ezek a szárazborok amellett, hogy kiválóak, nagyon jó eltarthatósági potenciállal rendelkeznek.

Szépíthetném az évjáratot, ha akarnám, de fölösleges. Ez az év nem kedvezett Tokajnak. Nehéz évjárat, sok munka, kevés termés ami használható.

Kiváló évjárat. Kicsit meleg, kicsit szárazabb a kelleténél, ami az öregebb tőkéknek azonban egyáltalán nem okozott gondot. Sok napsütés, hosszú ősz, szép aszúsodás. Minden tekintetben szép évjárat, mind száraz mind édesborait bátran keressék.

A 2009-es évjárat teljesen másképp alakult mint 2008. Viszonylag rövid aszúmentes szüretünk volt. A tavasz és a nyár nagyon száraz és meleg volt, a két évszak átmenet nélkül váltotta egymást. 2009 a jégesők éve is volt. Sajnos a jég Sajgót érte a legjobban, a termést igencsak megtépázta, emiatt Kővérszőlőből 20%-al kevesebbet készítettünk, mint az előző évjáratban.

A szüretet a 2008-as évhez képest 22 nappal korábban, már szeptember 01-én elkezdtük. Tarcal 7-est szüreteltünk a Betsek dűlőben.  A dűlőszelektált szárazborokat a Király és a Zafír dűlőkből, szinte válogatás nélkül tudtuk szedni, hiszen annyira szép volt a termés.

intenzív illatú karakteres bork születtek. A mustok könnyen beindultak vadélesztőn, viszont a nyári szárazság hosszú alkoholos erjedést eredményezett. A borok extrakt tartalma magasabb lett az átlagosnál. Az október elején elkezdődő kitartó esőzés nem adott lehetőséget a szőlő aszúsodására. A Király dűlő kivételével nem szedtünk aszút 2009-ben.

Összeségében kijelenthető, hogy 2009 egy kitűnő szárazboros évjárat, azonban a legtöbb pincéből ahogyan nálunk is, a “királyok bora” hiányzik majd a palettáról.

A 2008-as év komplikált év volt szőlőtermesztés szempontjából. A tavaszi aktkáktól kezdve a nyári gombás betegségekig minden előfordult a szőlőkben. Korán indult és nagymértékű volt az aszúsodás, ami a borokban is szépen mutatkozik. Friss, üde egzotikus gyümölcs jellegű aromák alakultak ki. Az édes borokra az elmúlt évjáratoktól eltérően, viszonylag magas savtartalom jellemző, ami kiválóan harmonizál a magas cukortartalommal.

A száraz boroknál a szüret időpontjának a megválasztása nem bizonyult könnyű feladatnak, hiszen viszonylag korán megjelent a botririsz a szőlőfürtökön, ezért csak gondos válogatással lehetett kiszedni az ép fürtöket, szemeket. Különösen hosszan, majdnem egy negyedévig tartott a szüret 2008-ban.

Ez az év a szőlő szempontjából nehezen indult. Hideg, csapadékos volt a tavasz késői rügyfakadással. A vészjósló évelőt azonban meleg, napos nyár és szép ősz követte.
A szőlő behozta a lemaradást, magas cukorral és szép savakkal várt a szüretre. Elsődleges gyümölcsaromákban gazdag, finom savszerkezetű,  izgalmas borok születtek ebben az évjáratban.

A száraz nyár és ősz visszafogta az aszúsodást, a csapadékhiány kedvezett a tiszta aromákkal rendelkező szárazboroknak.

Kiemelkedő minőségű borokat termő év a 2005-ös, tiszta ízekkel, szép egyensúllyal, magas savszerkezetű aszúborokkal. A szőlő későn kezdett érni, de a hosszú és száraz ősznek köszönhetően, Tokajban az előzetes várakozásokat messze felülmúló eredmények születtek.
Viszonylag kevés, de tökéletesen töppedt és gazdag aszúszemeket szüretelhettünk.

Késői virágzás, késői és egyenetlen érés, sok csapadék. Ebből az évjáratból nem kóstolhatunk Erzsébet Pine bort.

A 2003-as évjárat szélsőségesen meleg és száraz volt Tokaj Hegyalján, ahogy Európa szerte is. A szőlők korán és egészségesen értek, a botritisz viszonylag későn érkezett.

Az esős október egy kicsit felgyorsította a nemes rothadás ütemét. A korai fagyok és a hacazás egy kicsit kitolta a szüret befejezését, és okozott egy kis fejtörést, ennek ellenére az évjárat kiváló minőségű aszúszemeket adott borvidék szerte. Sokszínű, komplex, érdekes és jól érlelhető borok születtek.

Érdekes évjárat volt a 2002-es. A nyár forró volt, és a szőlő korai érését eredményezte.

Janus arcú évet zártunk, hiszen a borvidék déli részén korábban szedhettük az aszút, és komoly struktúrájú, nagy koncentrációval rendelkező klasszikus tokaji borokat készítettünk, míg az októberi, novemberi szüret lágyabb, selymesebb karaktert adott a boroknak.

Nehéz évjárat volt a 2011-es. Próbára tette Tokaj hegyalja szőlészeit és borászait. Az enyhe, és csapadékos nyár nem segít, de az októberi napsütés újabb reményeket kelt. Az ebben az évjáratban készített Erzsébet Pince Hárslevelű sajnos már mind elfogyott.

Egészen kitűnő évjárat. A hosszú, forró nyár korán beköszöntött, és korai érést hozott. Sok és kiváló aszúszemet válogattunk ebben az évban, csaknem két hónapon keresztül.

Káprázatos aromákban gazdag aszúkat készítettünk, ananász, karamella, trópusi gyümölcs jegyek jelentkeznek a borokban.

Nagy, klasszikus tokaji évjárat. Száraz, forró nyár, majd korai, de kiegyenlített érés jellemzi. Az aszúszemek csodálatosak, a botritisz a legfinomabb formájában van jelen, a szemek tökéletesen töppedtek, és ízük az aszalt gyümölcsére emlékeztet.

Gazdagsága nem csak a rendkívüli cukortartalomban, henem a gyümölcsös savakban is megnyílvánul. A borokat friss és szárított gyümölcsök, precíz, kristálytiszta struktúra, hosszú ízek, és tökéletes egyensúly jellemzi.